1932-ben született Budapesten. Pályáját rendkívül fiatalon zongoraművészként kezdte, már tizennégyévesen megkapta a Zeneakadémia művészdiplomáját. A negyvenes években Amerikába költözött, majd a hatvanas évek közepéig híres zongoraművészként járta a világot. Ekkor már a filozófia területén is kiemelkedő munkát végzett a legnagyobb európai és amerikai egyetemek vendégprofesszoraként és rendes tanáraként. A hetvenes évek elején a Princeton Egyetemen képviselt rendszerfilozófiai elmélete mérföldkővé vált, majd az ENSZ egyik fő intézetének az igazgatója lett és megjelent a „Célok az emberiség számára” című alapműve is.

A nyolcvanas években Olaszországba vonult vissza, hogy elméleti munkáinak szentelje idejét. A tudat és valóság új kapcsolatait meghatározó PSZI-mező elmélet megalkotása mellett, az emberiség globális társadalmi problémáival foglalkozva a harmadik évezred új szemléleti módjait dolgozza ki, ami a planetáris tudatosság felfogásában az általa alapított nemzetközi Budapest Klubot is meghatározza. Több mint hatvan könyvvel a háta mögött jelenleg a SZINTÉZIS Szabadegyetem tudományos fővédnöke, a Budapest Klub elnöke, a Római Klub tagja, és az UNESCO tudományos igazgatójának főtanácsadója. A közelmúltban László Ervin professzort béke Nobel Díjra jelölték, továbbá 2010 óta a Magyar Tudományos Akadémia tagja.