Aktuális

 
TANULJ AZ ÁLMAIDTÓL!

Az álmok és a módosult
tudatállapotok 
kreatív világa és
önismereti dimenziói

 házigazda: Paulinyi Tamás
előadók: Prof. Dr. Frecska Ede  /
Dr. Grandpierre Attila  /  
Nógrádi Csilla  /
Szendi Gábor


 


NyitoTTTudat 2.0 rendezvényi nap

Nov. 19. (vasárnap) 10–18 h
Lurdy Ház

Elővételi kedvezmény: Nov. 13.-ig!
Részletek (klikk!)


 AZ ELMÚLÁS DÍCSÉRETE

Halottak napi gondolatok
az elengedésről és a halhatatlanságról

Paulinyi Tamás előadása

 

 

  

 LÉLEKELIXÍR sorozat

Okt. 24. 
(kedd) 20.30 h

a Vörös Oroszlán Teaházban

Regisztráció szükséges!

Részletek (klikk!) 


Megjelent ÚJRA!

     
  Hiányzó kép  
     


Paulinyi Tamás BÓLÉBÁL c.

önéletrajzi kisregénye
Megrendelhető (klikk!)

 

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Hírlevél feliratkozás
Programnaptár
2017 október
H K Sze Cs P Szo V
            1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31          

Kövi Szabolcs

1972.április 10-én reggel fél nyolckor születtem, a napjegyem Kos, aszcendensem az Ikrek.

Édesapám, aki maga is zenész (gitárművész-tanár) már korán elhatározta, hogy zenészt nevel belőlem és a négy évvel később születő öcsémből, aki csellózik. Fiatal korunktól fogva játszottunk együtt egy családi zenekarban.

Hat éves koromtól tanultam furulyázni, majd fuvolázni, Szilvásy Lászlóné tanárnőtől. Ő meghatározó személy volt az életemben. Nem csak a zene szeretetét adta át, hanem egy végtelenül türelmes, kedves, kiegyensúlyozott ember követendő példáját. A hangszerrel eleinte közepes sikereket értem el, majd 12 éves korom után kezdtem megnyerni a helyi és területi versenyeket, a középiskolában az országos verseny döntőse lettem de soha nem tartoztam az ország legjobbjai közé. Fuvolából tehát hiába értem el kitűnő eredményeket, nem vagyok kiemelkedő tehetség, inkább egy erős jó.

Gyermekként író szerettem volna lenni. Rengeteg verset, fantasztikus novellát, regényt írtam. Mivel nagyon határozottan a zenei pályára irányított az édesapám, idővel az írás -idő hiányában- elmaradt. Kezdetben úgy gondoltam a zene csak mellékút az életemben és ha a magam ura leszek, más pályát választok, íróit, ahogy eleve terveztem. Később (jóval 20 felett) megértettem, hogy a lényeg a közlésvágy volt az írásban és a zenével talán még sokkal több és jóval összetettebb információt lehet átadni.

A Veszprémi Zeneművészeti Szakközépiskola fuvola szakán továbbra is Szilvásy Lászlóné tanított. Az iskola indulásának második évében lettem elsős (1986-ban). Itt nagyon jó csapat fogadott, mindenki mindenkit ismert, a 80 diák és a 40 tanár. A tanárok nem törték le a kreativitásunkat és hagyták, hogy pezsgő közösségi életet éljünk.

10 éves koromtól édesapámmal, az ő inspirációjára, rengeteget improvizáltunk (rögtönöztünk), én fuvolán, ő gitáron. Ez adta meg az alapokat a zeneszerzéshez. Édesapám is írt darabokat gitárra, a mai napig minden növendékének lelkesen tanítja az improvizálást, ami nyugaton tananyag a főiskolákon, itthon tudtommal nem. 13 éves korom óta a zenével kerestem meg a zsebpénzem, (később a kenyerem), játszottam polgári esküvőkön, társadalmi rendezvényeken.

A gimnáziumi években sokat improvizáltam zongorán is, Binder Károly és Bartók Béla voltak a kedvenc zeneszerzőim, akkor azonban még nem gondoltam arra, hogy később zeneszerzéssel is foglalkozom majd. 14 éves koromban befizettem magamat egy szabad improvizációs zenei alkotótáborba, ahol személyesen Dresch Mihály (szaxofonművész, zeneszerző) tanított, de a közös improvizációkban együtt játszottam (fuvolán) sok ismert jazz zenésszel, mint pl. Szabados Györggyel (zongoraművész, zeneszerző).

A 48 órás monstre improvizáció volt talán az egészben a legjobb, amit Szombathely modern kiállítótermében tartottak, amelyen én is végigjátszottam. A lényege az volt, hogy a kb. 30 zenész két napig folyamatosan játsszon, éjjel-nappal. Nagyon érdekes, megvilágosító tapasztalataim voltak ez alatt a végtelennek tűnő zenélés alatt. A mai tevékenységem miatt fontos pont, hogy bár nagyon tetszett a szabad improvizáció, sokszor érthető módon egyáltalán nem volt kellemes a zene, inkább disszonáns, néha őrjöngő. A tanárok azt mondták, ez azért jó, mert az életet modellezi ez a zene, amelyben nincs szabály és kötöttség. Valahol mélyen akkor, 14 évesen úgy éreztem, a zenének szüksége van átgondoltságra, ami által képes harmóniát, nemes érzelmeket közvetíteni.

Fontos, meghatározó személy még, zeném szempontjából, Matúz István fuvolaművész. Volt egy koncertje a Pesti Vigadóban, Sári Tibor művét, a “144″-et adta elő. A “144″ a műsor időtartamát jelentette, percben. Éjfél előtt 144 perccel kezdődött és csupa tartott hangból állt, amik rendkívül lassan változtak és folytak át egymásba. Körlégzéssel játszott, ami ennyi ideig nagyon megerőltető, hiszen a kifújás közben az orron át vesz levegőt, a hang így egy pillanatra sem szűnik meg. Magnóról adták be az általa feljátszott második szólamot. Akik valami másra számítottak, folyamatosan elszivárogtak a nézőtérről. Végül már én is elálmosodtam, lefeküdtem a sorok közé, talán el is aludtam percekre. Az érdekes az volt, hogy ez a kétségtelenül meditatív zene, milyen mély nyomokat hagyott bennem. Úgy tűnt, mintha az idő másképp telt volna abban a bő két órában. Egyfajta időtörést észleltem, minden megváltozott, mélyebb és tartalmasabb lett. Úgy gondolom, itt dőlt el, hogy komolyan foglalkozom majd meditatív zenével, de ez akkor, 17 évesen még nem tudatosult. Nagy hatással volt rám az is, hogy Matúz ennyire a saját feje után ment, meg merte valósítani minden ötletét, nem törődött azzal sem, hogyan fogadja a szakma, vagy a közönség. Gondoljunk csak bele: a Vigadóban adta elő ezt a darabot, a javarészt félkilós ékszerkölteményekkel felszerelt, 80-as átlagéletkorú, jól szituált idős hölgyekből álló közönségnek. Bevállalta a kockázatot, de így legalább egy embernek garantáltan megváltoztatta az életét, mégpedig gyökeresen. Azért olyan fontos ez a történet számomra, mert a személyes tapasztalatomon keresztül mutatta meg, hogy egy-két óra ilyen élmény pont azt tudja megadni bizonyos esetben az embernek, amire már évek-hónap óta vár. Azt, hogy megértsen fontos dolgokat, amik már egy ideje ott kavarognak benne, meghozzon döntéseket, amik még csak csírában léteznek a szívében, letisztuljanak olyan gondolatok, amiket a világ zajai miatt nem hallott meg a saját fejében.

Grazban a zeneművészeti főiskolán folytattam a tanulmányaimat 1989-ben. Ez azért fontos időpont, mert ekkor történt a magyarországi rendszerváltozás. Édesapám akarta, hogy külföldön folytassam a tanulmányaimat. Én dühöngtem a gondolattól, hogy nem lehetek jelen, amikor Magyarországból szabad ország válik. Két év alatt nem tudtam megszeretni Ausztriát, mindenben hibát kerestem, de visszagondolva, az volt a fő baj, hogy nem én választottam ezt az utat magamnak.

Meg tudom érteni apámat, hogy meg akarta nyitni előttem a világ kapuját, de én nem kívántam kilépni ezen a kapun. Nem érdekelt a gazdagság, azt gondoltam, Magyarországon most éppen az a jó, hogy egy ennél sokkal jobb világot lehetne felépíteni…

Végül két év múlva félbehagytam a főiskolát, aminek a szüleim persze nem örültek. Nem tudtam igazán, mihez akarok kezdeni, csak annyi volt bizonyos, ezután magam akarok dönteni a sorosomról.

Zeneszerzésbe kezdtem, édesapám biztatására, bár eleinte nem nagyon hittem az eredményben. Vonzottak a keletei fúvós hangszerek, magam is fabrikáltam mindenféle anyagból, pl. pvc csőből és nádból egzotikus hangzású hangszereket. A misztikus fúvós hangzás alapozta meg a zene hangulatát, ez határozta el, milyen irányban kezdjek haladni.

Mialatt Grazban voltam, az ösztöndíjakból és különböző munkákból félre tudtam tenni egy kis pénzt, amiből megvettem az első házistúdiómat és egy szintetizátort. Elkészítettem első kazettámat, “Kifelé az időből” címmel, 1991-ben. Száz példányban legyártattam az akkori Hungaroton dorogi lemezgyárban, busszal mentem értük, és egy nagy táskában hoztam el őket. Azt hiszem, jól megmosolyogtak a gyárban. A borító színes fénymásolat volt és egyenként hajtogattam a tokokba.

Próbaképpen bevittem 10 darabot a veszprémi Bahia boltba, ahol keleti ruhákat, tárgyakat árultak. A zene nyugis hangulatú volt, mondhatni keleties, úgy gondoltam itt talán érdekelhet valakit. Lassan elkezdtek fogyni a kazetták. 1992-ben elkészítettem második, “Változó világ” című kazettámat, amiből már több százat gyártattam. Létezett egy kiadó, Ananda Music néven, amely egy azonos nevű Lengyel cég New Age (angolul: Új Kor) zenei kiadványait árulta. Megvettem egy kazettájukat, amelyen Anne Williams amerikai hárfás-énekes művész zenéje volt. Nagyon tetszett. Enya zenéjéhez hasonlítható. Tulajdonképpen ez volt az első kapcsolatom a New Age zenével, hiszen addig a zenei polcomon sok minden volt, de ilyen stílus nem. Ízelítőnek a zenékből, amiket akkor kedveltem: Csajkovszkij, Debussy, Bartók, klasszikus indiai zene, flamenco gitárzene, Binder Károly jazz lemezei, Lgt, Chicago, Earth Wind And Fire, standard jazz. Egyetlen Jean Michel Jarre albumom volt, ami ide sorolható, de azt inkább szinti popnak nevezném.

Nagy izgalommal rászántam magam, hogy felhívjam a számot, ami a kazettaborítón volt. Az Ananda Music kiadó vezetője, Kucharcyk Witold jelentkezett be. Elküldtem neki a két kazettámat és mivel éppen bővítette a kiadványok palettáját, hamar megállapodtunk a kiadásban. Witold ma már Ananda Sounds néven üzemeltei a kiadóját (www.anandsounds.hu) van egy boltja Budapesten, ahol nagy választékban kaphatóak a saját és más cégek New Age zenei kiadványai.

Az első hivatalos albumom tehát Lebegés címmel, 1993-ban jelent meg. A két korábbi zenei anyagból készítettünk egy válogatást. 1994-ben visszatértem a saját kiadáshoz, hogy jobban megőrizhessem az alkotói szabadságom. Azóta összesen 11 Cd-t adtam ki, ezekről a Lemezbemutatóban olvashatnak bővebben.

A honlapomon vállalom az “Ezoterikus Zene”, “New Age” zene megjelöléseket de látható, hogy valójában öntudatlanul kezdtem el ilyen zenét szerezni-játszani. Zeném gyökerei inkább a komolyzenei kísérletező múltamba nyúlnak vissza, mint az új ezoterikus kultúrális hullámhoz. Ezért próbálkozom a “Spirituális világzene” megjelöléssel, ami legalább olyan homályos, mint az előző kettő, de legalább értelmezhető. A lelkiséget (spiritualitást) át kívántam menteni a klasszikus zenéből, amelynek számomra az üzenete: szívből játszani, érzésből zenélni. Mindenféle korábbi zenei hagyományban, leszámítva az utóbbi 150 évet nyugaton, az Istenkeresés, az ember – Isten kapcsolat meghatározása volt a fő téma, a zenében. Ezt akarom folytatni, mert ez érdekel. Keresem a kérdésekre a válaszokat, igaz, mindig újabb kérdéseket találok. A harmónia, a lelki béke szerintem az Istenkeresés első lépcsőfoka. Az ezt sugallmazó zenének nagy haszna lehet egy olyan világban, amikor az embereknek egyre kevesebb idejük jut a lelkükkel törődni, a belső történéseikre odafigyelni. A világzenei elemeket a sokféle egzotikus fúvós hangszerrel viszem a zenémbe, illetve újabban az eredeti, egzotikus zenei hangmintákkal is. Szimbólikus jelentése pedig ez: sokféle út létezik, a világ minden táján, az ember rendelkezik a szabadsággal választani ezek közül, vagy akár csak megkóstólhatja bármelyiket, hasznosítva az értékes tudást belőlük. A zeném is csak “megkóstolja” a világ népzenéinek hangulatát, nem merül el egyikben sem hosszasan. A legjellemzőbb hangulat a kelta, ez a dallamos zenei világ jelzi a nyugati világhoz tartozásomat. (ez az a zenei hangulat, ami a nyugati ember számára a legkönnyebben és nagy általánosságban befogadható a régi, élő és holt nagy kultúrák zenei hangulataiból)

Elérhetőségeink:

SZINTÉZIS Szabadegyetem:
    Tel: +36-20 / 495-56-66, +36-30 / 589-54-82
    Levélcím (Pszi-Labor): H-1142 Budapest, Rákospatak park 4.
    E-mail: szintezis@szintezis.info.hu
SZINTÉZIS Egyesület:
    Székhely: H-1142 Budapest, Rákospatak park 4.
    Bankszámlaszám / MAGNET Magyar Közösségi Bank: 16200120-18537138
    Adószám: 18167670-1-42
Grafika & Webfejlesztés

Vteam Design