1965-ben született Budapesten.

1991-ben, egy válságos életszakaszában fordult - egy bölcs asszony tanácsát követve - a saját álmaihoz tanácsért, és miután azok útján járva kilábalt a bajból, azóta figyeli, jegyzi a saját álmait és életének az álomképekkel való összefüggéseit.

Mindeközben megismerkedett az álomfejtés múltjával, nagy iskoláival, a különböző álomelméletekkel és gyakorlatokkal. Álomfejtési módszerének alapját Carl Gustav Jung és a transzperszonális pszichológia szemléletmódja, illetve a tapasztalat útján szerzett tudás adta meg.

Diplomamunkái - pszichológiából (ELTE-ÁITFK) és bölcsész magyar szakon (ELTE-BTK) - egyaránt szimbólumvizsgálatra épülnek.

Sok éven át foglalkoztatta az a kérdés, hogy pszichológiai, pedagógiai, történelmi, nyelvészi, irodalmi szimbológiai tudásait hogyan tudná úgy alkalmazni, hogy azok a mindennapi életet segítő önismereti erőként jelenjenek meg önmaga és mások számára egyaránt.

Ne halott kövületeket, hanem ehető, emészthető lelki-szellemi táplálékokat nyújts át az embereknek!- figyelmeztette egy hang az egyik álmában.

Így talált rá azokra az önismereti szimbólumrendszerekre (álomfejtés, asztrológia, Tarot, Ji King, Kabbala), amelyek még ma is őrzik az ősi, szimbolikus-mitikus tudásokat mikro- és makrokozmosz egységéről, és élni segítenek.

Több éven át autodidakta módon tanulmányozta az asztrológia és az álmok szimbólumrendszerének kapcsolatát, az önismeret útján nyújtott fogódzóit. 2006-ban a Javas Hagyományőrző Kör hároméves hermetikus asztrológia tanfolyamát sikeres vizsgával zárta.

A különböző jelképrendszerek, vallási tanítások közötti szintézist keresve egységes spirituális önismereti rendszert igyekezett felállítani.

1997 óta tanítja előadásokon és tanfolyamokon az önismeret fontosságát és módszereit.

Írásai az elmúlt években az Origo (internetes portál) Női lapozó rovatában, jelenleg a Javaslap című filozófiai-szellemtudományi folyóiratban jelennek meg.

1996-ban jelent meg önálló verseskötete (Lepkeszárnyak keresztjeid), novelláit a SZINTÉZIS Szabadegyetem (fővédnökök: Szepes Mária és László Ervin prof.) irodalmi-filozófiai folyóirata (Szintézis) közli.

Férjével három gyermeket nevel a fővároshoz közel, vidéken.